Aki Ollikainen (1973) a közép-finnországi Äänekoskiban született. A Jyväskyläi Egyetemen társadalompolitikát hallgatott, emellett pedig fényképész szakképesítést is szerzett. Ollikainen regényeket és gyermekverseket ír. Debütáló regénye, az Éhségév 2012-ben elnyerte a Helsingin Sanomat folyóirat irodalmi díját, és jelölték Finnország legrangosabb irodalmi elismerésére, a Finlandia-díjra. A mű 2015-ben szerepelt a nemzetközi Booker-díjra jelölt könyvek listáján is. Ollikainen feleségével és két iskoláskorú gyermekével Helsinki közelében, Lohjában él.

Éhségév
(Polar Könyvek, 2022)
Éhség annak a kismacskának a neve, amelyet Paju-Lauri zsákba kötött és a jégbe vágott lékbe dobott. Így gondolkodik Mataleena a fagyos hózápor közepette, miközben kimerülten tapossa a havat, lábával mindig gondosan anyja nyomába lépve. A végtelen tél és a kíméletlen éhség állatként fordítja szembe egymással az embereket. Míg a kis Mataleena családjával együtt vándorol, azzal a valósággal szembesül, amelyet ma már elképzelnünk is nehéz. Aki Ollikainen a nagy éhségévek közepébe repíti olvasóit, abba az időszakba, amikor a halál színe a fehér volt, és a fehérség mindent elborított.

 

Kovács Ottilia dolgozott finn nyelvtanárként a Szegedi, a Pázmány és a Károli Egyetemen, programszervezőként a helsinki Magyar Kulturális Intézetben, az új finn-magyar szótár egyik szerzője. Több mint húsz éve fordít finn szépirodalmat, prózát, drámát, verseket és gyerekkönyveket. Munkájáért megkapta a Finn Fehér Rózsa Lovagrend érdemrendjét.

Az Éhségév című regény csekély oldalszámú, de nagy üzenetet hordozó irodalmi alkotás, mind eddig elhallgatott történelmi témája, mind pedig rendkívül szép nyelvezete miatt. Szeretném meghívni az Irodalom éjszakája vendégeit, hogy hallgassunk meg együtt egy részletet a regényből.

Riikkamari Muhonen, a Finnagora igazgatónője