Nagai Kafú (1879-1959) a naturalizmus irányzatának kiemelkedő alakja. Elsősorban Zolát tekintette példaképnek, de nagy hatással volt rá Toulouse-Lautrec művészete is, az éjszakai bárokban, mulatókban töltött esték inspirálta világ. Fő témája a városi kultúra, melyben a kései Edo-kor (1603–1868) letűnt világa keveredik a nyugatiasodó Meidzsi-korral (1868–1912). Műveinek szereplői a múlt és a jelen diszharmóniájában élnek, és a konfliktusoktól terhes tokiói életből hol a múltba, hol a nyugati világba vágynak. A múlt viruló gésái a már letűnt korok törékeny szépségét testesítik meg írásaiban.

 

Szumida
(Európa Könyvkiadó, 1989)

Az 1909-ben megjelent regény a Szumida folyó környéki nosztalgikus óvárost idézi meg. A történet egy tizenhét éves fiú és egy tizenöt éves lány reménytelen szerelmét ábrázolja. A folyó partján bolyongó fiúnak, Csókicsinek nincs más választása, mint elfogadni, hogy nem teljesülhet be szerelmük O-Itóval, akit gésának adnak. Ugyan a lány gésaként megtalálja önmagát, de sajnos az élet Csókicsi nélkül sodorja őt tovább. A Szumida hősei a hanyatló-újjáalakuló Tokió festői díszletei között, reménykedve keresik útjukat, de a fiú végül fájdalmában véget vet az életének.

 

Kolozsvári Papp László (1940, Kolozsvár – 2005, Budapest) regény- és esszéíró, sok művében jelenítette meg a rendszerváltás zaklatott hétköznapjait. Az 1989-ben, francia nyelvből fordított Szumidán kívül mintegy harminc román, francia, angol regényt ültetett át magyar nyelvre. Kortárs-díjat kapott 1991-ben, 1994-ben és 1999-ben pedig kiemelkedő irodalmi tevékenysége elismeréseként József Attila-díjjal tüntették ki.

 

Amikor Nagai Kafú megidéz egy régi, keserédes, de mégis gyönyörű szerelmet, hasonló érzéseket kelthet egy japán olvasóban, mint bennünk Krúdy Gyula. A magunk mögött hagyott korok nosztalgiája és a szépségkeresés kultusza meghatározza a kor irodalmát, mely egy megtalált szerelmeslevélként tárja fel előttünk a régi és az új kor között sodródó szerelmeket.

Erdős Veronika programszervező, Japán Alapítvány