Almeida Faria (1943) Alentejo szülötte. Filozófia szakon végzett. 19 évesen jelent meg első regénye, a Rumor Branco (Fehér zaj), amely formabontó nyelvezetével kultuszkönyv lett, az igazi áttörést mégis az 1965-ös A Paixão (Passió) hozta meg neki. Ez és három későbbi regénye alkotja a Luzitán tetralógiát. Lisszabon egyik rangos egyetemén évtizedekig tanított esztétikát, művészet- és irodalomelméletet. Esszéket, elbeszéléseket és színműveket is ír. Magyarul egy novellája (A magányos álmodozó sétái, 1985), egy kisregénye (A hódító, 1995) és egy úti esszéje (A világ suttogása, 2022) olvasható, műveit számos nyelvre lefordították.

 

A hódító
(Íbisz Kiadó, 1995)
A hódító egy lenyűgöző és provokatív regény, a portugál történelem és a modern társadalom összeütközésének izgalmas vizsgálata, mely megkérdőjelezi a történelem által ránk kényszerített sztereotípiákat. A történet középpontjában Dom Eugénio áll, egy titokzatos fiú, akire csecsemőként a halászok találnak rá a tengerparton, és azon nyomban összefüggésbe hozzák az eltűnt híres portugál uralkodóval, Sebestyén királlyal. Faria merész módon kifigurázza a történetírás szerint szűz királyt, obszcén és szexuális vágyakkal fűtött fiúként ábrázolva őt.

Lukács Laura angolból, portugálból, néha franciából és spanyolból is fordít, elsősorban szépirodalmat. Pályája elején portugál szerzők domináltak (Almeida Faria, José Saramago, António Lobo Antunes), később az angolszász világ szerzői (Ian McEwan, Julian Barnes, Toni Morrison, Alice Munro, George Orwell). A közeljövőben szeretné lefordítani Almeida Faria Passióját.

 

Almeida Faria, az egyik legfontosabb XX. századi portugál regényíró, A hódító című, 1990-ben megjelent művében merész paródiát rajzol Sebestyén királyról, akinek eltűnése egy 1578-ban lezajlott csatában a portugál kultúra egyik legfontosabb mítoszává vált.

João Miguel Henriques igazgató, Camões Intézet Portugál Nyelvi Központ